Szőke Katalin Gyöngyösi beszámolója

admin | Gondolatok, írások | 2013. február 27.

 

Élményekkel  meggazdagodva és lelkiekben feltöltődve érkeztünk haza a Gyöngyös-i kirándulásról, annak ellenére, hogy kissé idegesen és izgatottan indultunk, ugyanis a fiunk betegsége meglepetésszerűen „érkezett”, ami gyors intézkedéseket követelt: átcsomagolni a cuccokat, nagyiékat értesíteni és előjegyzést kérni a dokitól.

Miután mindenki megérkezett a megegyezett helyszínre, Szent Kristóf, az utazók és autósok védőszentjéhez fohászkodva útnak indultunk, úti célunk a Gyöngyös melletti, Farkasmály-i “Sziluett “ Borhotel volt, ahol szíves  fogadtatásban, kedves vendéglátásban volt részünk. Barátságos légkör, minden részletre odafigyelő személyzet fogadott bennünket.

A szállásfoglalás és a bőséges böjtös vacsora után  vidám hangulatban folytatódott az este, többféle hangszer kíséretében énekléssel, borkóstolással, kötetlen beszélgetéssel zártuk a pénteki nap fáradalmait.

Másnap, egy kiadós reggeli után az Egerszalók-i termál és gyógyfürdőben  úszkáltunk, majd Eger városával ismerkedtünk.

Amíg, Czibere Zsolt segédlelkész bemutatta az egri Székesegyházat, annak Mária kápolnáját, ahol megtalálható a Máriapócsi kép másolata, amivel felfogták Mária könnyeit, az egri  Szeminárium kápolnáját, tanuló-, valamint előadó termeit, addig az atya és néhány önkéntes elmentek pár ezer forintért ételt vásárolni több mint 4o személy számára. A “fenséges” szendvics-ebéd után nyakunkba vettük Eger városát. Az eső és enyhe szél ellenére kitartóan bandukoltunk, ki karonfogva, kézen fogva, egymásba kapaszkodva, ki ölben, vagy babakocsiban, vagy éppen azt tologatva. A Dobó téren áthaladva, pár másodpercig gyönyörködtünk a Minorita templom toronyórájának zenéjében, felelevenítve  az ősi székely himnusz (Csíksomlyói Mária siralom) szövegét. Az egri várban végigsétálva “megcsodáltuk” a vár-, erődítmény romokat, az ágyukat és réz csatornákat, a Szent István korabeli keresztelő kápolna maradványait.

A szombati nap szintén jó hangulattal zárult, ugyanis folytatódott a péntek esti közös éneklés, muzsikálás, amit énekpróba követett.

Vasárnap reggeli után megragadtuk az alkalmat és a panzió tulajdonosának meg családjának  egy szerény ajándék átadásával, valamint az Ároni áldással köszöntük meg vendégszeretetüket, kedvességüket. Ezután csomagjainkat összeszedtük és vasárnapi szentmisére igyekeztünk a Gyöngyösi Szent Bertalan templomba, ahol  megemlékezve Hám János püspök építő munkájáról, egy lélekemelő misén vehettünk részt, amelyet különlegessé tett  a  hangszeres kíséret, meghatóvá pedig az ifjúsági  énekek, könnyet csalva az idősebbek szemébe.

Családom számára ez a kirándulás alkalom volt arra, hogy megismerjük az “ismeretleneket”, elmélyíteni a már létező baráti kapcsolatokat. Megerősített abban,  hogy sokszor túlzottan aggodalmaskodunk és nem engedünk teret az isteni Gondviselésnek, türelmetlenek vagyunk kivárni azt a “félórát”, amellyel próbára teszi hitünket, bizalmunkat. Megtanított arra, hogy kicsiből is lehet “nagyot”, ”fenségest” varázsolni, hogy a családi, baráti, közösségi együttlétnek olyan ereje van, ami átsegít a robotoló hétköznapokon. S nem utolsó sorban megerősített abban is, hogy  van értéke a családnak, a jól nevelt ifjúságnak.

Szőke Katalin