Csirák Csaba gondolatai az eskütétel kapcsán

admin | Gondolatok, írások | 2011. augusztus 17.

Örvendező szívek a könnycseppek mögött

Amikor Nagyboldogasszony ünnepén a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban a szentmise kezdetét jelző csengő szavára felállt a templomot zsúfolásig megtöltő hívek serege, a feleségem hozzám hajolt és a fülembe súgta „most nem sírunk, most örülünk”. Nehéz volt betartani az önfegyelemre intést, amikor felbúgott az orgona, feltűnt a kereszt, majd a magyar állami zászló, a pápai és a Kolping- zászló kíséretében, aztán az asszisztencia, a papság és végül a főcelebráns Ft. Merlás Tibor, a mi plébánosunk, a Romániai Kolping Szövetség főprézese.

Előzmények

Mi szatmárnémetiek, mint a határ menti települések lakói általában, toldozott-foltozott lélekkel éltük meg a Vasgárda és a kommunizmus magyar gyűlölő dühöngéseit. A magyar családok lelki-szellemi élete a könyv, a templom, a színház mellett a magyar rádiók és televíziók műsoraiból táplálkozott (új könyvekből és friss magyarországi sajtóból nem, mert azt elkobozták a határon és meghurcoltak miatta).  Két lábbal Szatmárnémetiben, lélekben az egyetemes magyar kultúrában éltünk. Pedig neveinkről már lehullottak az ékezetek, már a Kissből Chiș lett, már alig ismertünk magunkra.

Az 1989-es rendszerváltással változott a helyzetünk, de távolról sem oldódott meg. Még mindég mérhetetlenül sok életerőt kell fordítanunk magyarságunk és hitünk megóvására, és mindennapi megélésére. A Magyar Igazolvány bevezetésekor végtelenül boldogok voltunk. Azt mondtuk ez fölülmúlhatatlan! Azon a Mohácsra emlékeztető december 5-én nemzettársaink aláztak meg minket és velünk együtt önmagukat is; közönyükkel és „Nem” szavazatukkal. Akkor végképp meggyőződhettünk arról, hogy soha senki nem tett, és nem tesz annyit magyarságunk javára, mint a nemzeti ügyekben misszióslelkületű Orbán-kormány. És most önmagát múlta fölül! Bárhol vannak magyarok a világon, élhetnek az „Egyszerűsített honosítás” lehetőségével.

A lelkes „szentlelkesek”és lelkes segítők

A Szatmárnémeti Szentlélek plébánia híveinek egy csoportjával elhatároztuk, hogy az „Egyszerűsített honosítás” –t együtt kérjük, és együtt tesszük le az állampolgári esküt. Ft. Merlás Tibor plébános augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony ünnepét választotta a honpolgári eskü letételének időpontjául. A tervet tett követte. Veres Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei elnöke, munkatársaival kiszállt a Szentlélek templom Merk Mihály termébe, hogy az iratok szabályszerű kitöltésében segítsen. Mivel a nyíregyházi polgármesteri hivatal és a kormányablak meghatározott számú ügyféllel képes foglalkozni ugyanazon a napon, két alkalommal, április 5-én és 12-én adtuk le kérelmeinket az EMNT megyei elnökének kíséretében. Teltek a hetek, hónapok, és nőtt a várakozás okozta izgatom és feszültség. Jöttek jó és rossz hírek. Végül célba jutottunk. Nagyboldogasszony napján 60 „szentlelkes” narancsszínű sállal a nyakában egy autóbusszal megérkezett Nyíregyházára és bevonulhatott a Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházba eskütételre. És megszólalt az ünnepi szentmise kezdetét jelző csengő.

Köszönjük a nyíregyházi polgármesteri hivatal, a kormányablak tisztviselőinek, hogy fel tudtak nőni az ügyhöz. Köszönjük, hogy a polgármesteri hivatal vezetői, dr. Kovács Ferenc polgármester úrral és Kósa Tímea alpolgármester asszonnyal az élen, segítettek kétszeres ünneppé tenni számunkra 2011. augusztus 15. Nagyboldogasszony napját. Köszönjük az EMNT Szatmár megyei elnökének, Veres Kupán Enikőnek, hogy segített kivívni az ünnepi eskütételt. Köszönjük Toró T. Tibor elnök úrnak, Tőkés László elnök úrnak, az Európai Parlament alelnökének segítő közbenjárását az akadályok elhárításában. Mert voltak akadályok. Külön köszönjük dr. Nagyhajú Béla, vezető-főtanácsos minisztériumi főosztályvezető honosítási igazgató úr gyors és hatékony közbenjárását, hogy végül mi hatvanan együtt elutazhattunk Nyíregyházára, az ünnepi eseményre.

A szentmise

Csupa „leg”. A legnagyobb pompával zajlott. A nyíregyházi polgármesteri hivatal legmagasabb szinten képviseltette magát. Országgyűlési képviselők, egyházi és civil közösségek, szervezetek, lovagrendek képviselői jelentek meg a templomban. Ott volt a Magyar Kolping Szövetség országos vezetőségének képviselete és több vidéki Kolping egyesület, mint Debrecen, Nagykálló és a vendéglátó Nyíregyháza csapata stb. Ott volt velünk az ügy alázatos szolgája Veres Kupán Enikő és férje.

Ebben az emelkedett hangulatban lépett a szószékhez Ft. Merlás Tibor. Az ünnep és az ünnepi esemény párhuzamairól beszélt. „Gondviselésszerű, hogy állampolgársági eskünket itt, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban tehetjük le. Eskütételünk önfelajánlás a magunk olykori kilátástalanságában és reménytelenségében. Mi is valljuk, hogy Máriára bizton számíthatunk, általa és vele könnyebb utunk van az Atyához.” Mária volt az első ember, akit nagy hite megszabadított az örökhaláltól. Példájából láthatjuk, hogy „van feltámadás, és van jutalom! Isten ingyenes ajándéka teremtménye, az ember számára.” biztatott Tibor atya. Tagadhatatlan, hogy a magyar állampolgárság felé vezető úton „Próbáltak minket összeuszítani, szembe állítani és megosztani. Gonosz erők ármánykodása volt ez, sikertelenül.” Majd így folytatta „Évtizedek fájdalma, kudarca, reményteli várakozása, a nagy harc, melyet meg kellett vívnunk. Nem volt felesleges, mára gyümölcsöt termett. Hála és köszönet érte.” Beszéde végén ő is kitért a lelkekben viharzó kifejezhetetlenre. „Sokan megszólítottak engem is ezekben a napokban itt az anyaországban és odahaza is, hogy mit érzek. S nem tudtam elmondani, mert a szavak most kevesek. Bennem és bennünk nagyon nagy a hála azokért, akik továbbra is Testvérnek, honfitársnak, állampolgárnak tekintenek bennünket.”

Az eskütétel

A Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyházban köszönetet mondtunk Urunknak visszakapott magyar állampolgárságunkért. Az eskütétel ünnepi pillanatára plébánosunk már papi civilben ült köztünk, nyakában a narancsszínű sállal és együtt mondtunk Kósa Tímea alpolgármester asszony után  „… esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem…”  Aztán a Himnusz következett sok száz torokból. Családonként járultunk a népi  motívumokkal díszített abrosszal borított asztalhoz, hogy átvegyük dr. Kovács Ferenc polgármester úrtól a Honosítási okiratot. Ebben már visszakerültek neveinkre az ékezetek, visszakaptuk neveinket, úgy hogy bármelyik ősünk reánk ismerhet. Nehéz volt betartani a mise elején kapott tanácsot „most nem sírunk, most örülünk” Nem csak az eskütevők szemeiből potyogtak a könnyek, hanem az esemény megtisztelő helyiekéből is. Ezekben a pillanatokban csak könnyekkel lehetett kifejezni azt az örömöt, amit a magyar állampolgárság elnyerése számunkra jelent. Itt kikívánkoznak a köszönet és a hála szavai. Köszönjük a magyar kormánynak, a magyar törvényhozóknak, hogy hozzásegítettek minket ahhoz, hogy visszakapjuk önmagunkat.

A Szózat eléneklése után Balázs Gergőt jelentette be Merlás atya, aki nagy költőnk, Dsida „Tekintet nélkül” című versével emlékeztetett mindenkit: két eszmét egyformán szolgálni nem lehet!

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Társszékesegyház örökre bevésődött 60 szatmárnémeti lakos szívébe. Legszebb emlékeink között őrizzük ezt a templomot, ezt a napot. Köszönjük János atya, plébános úrnak, hogy befogadott bennünket, hogy velünk ünnepelt. Köszönjük Magyarok Nagyasszonya Székesegyház híveinek, a helyi Kolping közösségnek a testvéri vendégszeretetét és a vele járó sok-sok munkát.

Történhetett volna másképpen is, mint ahogy az esetek 99 százalékában történik is. Polgármesteri hivatal, nagyon kedves polgármester, sok mosoly, eskü, himnusz, mosoly, pezsgő, búcsú, úgy ahogy annak lennie kell egy önmagára adó hivatalban. A mi történetünkben volt egy közösségi akarat, és volt egy pap, aki nem sajnálta a sok vesződést, utánajárást, munkát, hogy hívei és maga számára örökké emlékezetessé tegye 2011. augusztus 15. Nagyboldogasszony és eskütételünk ünnepét. Köszönjük Atya!

Csirák Csaba