Az állampolgári eskütételen elhangzott elmélkedés
admin | Gondolatok, írások | 2011. augusztus 16.
Kedves ünneplő Testvérek! – Nyíregyháza, 2011. augusztus 15.
Meghatódottság érzésével állok itt hatvan Testvéremnek kíséretében, Szatmárnémetiből, a Szentlélek Plébániáról, a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya társszékesegyház Nagyboldogasszonyi ünnepi szentmiséjén. Ismételten úgy érzem, hogy a szavak, amelyek amúgy szabadon szárnyalhatnak és képesek visszaadni gondolatainkat, most éppenséggel korlátot jelentenek. Igen, a szó ma nagyon kevés és csak részben adja vissza azokat az érzéseket, amelyekkel szívünkben itt állunk előttetek. Mi itt, hatvanan egytől egyig úgy érezzük, hogy egy nagy álom vált ma valóra. Megcsípjük magunkat, hogy elhiggyük, ez nem csupán álom, hanem valóság! Egy nagy álom, egy rég várt álom valóra válása!
Augusztus 15-e van, a legnagyobb Mária ünnep a katolikus Egyházban. Mária halálának, illetve test szerinti mennybevitelének ünnepe: Mária mennybevétele. 1950. november 1-én hirdette ki XII. Piusz pápa a Szűzanya test szerinti megdicsőülésének hittételét: „Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”. A keleti Egyházban rövidesen az efezusi zsinat (431) után bevezették az ünnepet. Mauricius császár pedig állami ünneppé tette augusztus 15-ét. A római Egyházban a 7. századtól ünnep a mai nap. Krisztus, „a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte… elsőszülött a halottak közül (Kol 1,15.18) nem hagyta, hogy édesanyja teste az enyészeté legyen a mennyország Királynőjévé tette őt Isten.
S hogy egy kicsit jobban megértsük magát az ünnepet, illetve annak lényegét a magunk szemszögéből, ne feledjük, néhány esztendővel a II. Világháború után vagyunk. Európában eléggé nagy a zűrzavar, senki sem lát tisztán és világosan. Vannak győztesek és vesztesek, sokak igazságérzete sérül, minden jogorvoslat nélkül. Minden bizonnyal Európa népei számára nagy a veszteség. A keleti tömb az új ideológiával, s annak elsöprő erejével találja szembe magát. Szerzetesrendeket oszlatnak fel, az Egyház vagyonát alaposan megkurtítják, iskoláikat államosítják. Elhurcolások, deportálások, munkatáborok. Keresztény országok legnagyobb kincsét, erkölcsi tartását próbálják elvenni tőlük. S ebben a közegben e dogma kihirdetése úgy gondolom, hogy túlmutat teológiai tartalmán. Üzenet a totalitárius rendszerben élő nemzetek számára, hogy van feltámadás, és van jutalom! Isten ingyenes ajándéka teremtménye, az ember számára.
Mária testben és lélekben történő megdicsőülése elővételezése a mi örök sorsunknak is. Ahogyan a mai szentmise első könyörgése fogalmaz: add, hogy mindenkor az odafönt valókra törekedjünk, és egykor vele együtt részesei lehessünk dicsőségednek. A Jelenések könyvéből felolvasott látomás egy harcot ír le, amely a fiú gyermekét megszülő Asszony és a sárkány között zajlik. Nem más ez, mint annak a harcnak érzékeltetése, mely jó és rossz, igazság és hazugság, szépség és gonoszság, szeretet és gyűlölet között folyik állandó jelleggel. S végül győz a jóság, a szentség, az igazság, a szépség, a szeretet! Éreznünk kell, hogy mennyi erő és biztatás árad e néhány sorból, s természetesen a mai ünnepből. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik, valljuk mi is Szent Pál apostollal (Róm 8,28). Aki ezzel a hittel él, képes minden ellenségét, utolsó ellenségét a halált is megsemmisíteni, mert hisz Isten Krisztus „hatalma alá vetett mindent”.
Az elhangzott evangélium pedig az egyik legszebb találkozást írja le, Mária és Erzsébet találkozását. Mária, a Krisztus hordozó, örömmel indul el, hogy felkeresse Erzsébetet, aki szintén áldott állapotban van, gyermeket vár. Hisz Erzsébet számára is a nagy álom valóra válása közeleg: a megfogant élet nemsokára megszületik. Mária pedig megy, mert Erzsébetnek segítségre van szüksége. S ekkor már nem kell kérdezgetni, nem kell méricskélni. Helyette tettekre, azaz cselekvésre van szükség. Mária ezt az utat választja!
Kitörő örömének hangot is ad, s ekkor hangzik el a legszebb magasztaló és dicsőítő imádság, ének, a Magnificat, Magasztalja lelkem az Urat…
A hagyomány szerint országalapító Szent István királyunk 1038-ban, halálát megelőzően a Boldogságos Szűz Máriának ajánlja országát. Ezért Mária Magyarország patrónusa, Patrona Hungariae. Kilátástalannak és reménytelennek látta országa sorsát, megoldást égi édesanyánktól, Máriától várt és remélt.
Gondviselésszerű, hogy állampolgársági eskünket itt, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya társszékesegyházban tehetjük le. Eskütételünk egyfajta önfelajánlás. A magunk olykori kilátástalanságában és reménytelenségében. Mi is valljuk, hogy Máriára bizton számíthatunk, általa és vele könnyebb utunk van az Atyához.
Kedves ünneplő Testvérek! Olyan jó most kimondani és ízlelgetni e szavakat, s benne különösen a Testvér szót. Próbáltak minket összeuszítani, szembe állítani és megosztani. Gonosz erők ármánykodása volt ez, sikertelenül.
Évtizedek fájdalma, kudarca, reményteli várakozása, a nagy harc, melyet meg kellett vívnunk, nem volt felesleges, mára gyümölcsöt termett. Hála és köszönet érte. Sokan megszólítottak engem is ezekben a napokban itt az anyaországban és odahaza is, hogy mit érzek. S nem tudtam elmondani, mert a szavak most kevesek. Bennem és bennünk nagyon nagy a hála azokért, akik továbbra is Testvérnek, honfitársnak, állampolgárnak tekintenek bennünket. S a mai jeles és számunkra minden bizonnyal örökre emlékezetes ünnepen lehetővé tették, hogy e hálaadó szentmisét követően esküt tehessünk.
Mennybe fölvétetett Máriához hasonlóan ma mi is háladalt zengünk. A szentmise, az eukarisztia ünneplése hálaadást jelent. Mária példája szerint mi is Krisztus hordozók akarunk maradni, keresztényként és immár hivatalosan magyarként is. Köszönöm, köszönjük!
Egyben köszönöm a megtisztelő és kitüntető figyelmet és lehetőséget.
