Ritura emlékezve
admin | Gondolatok, írások | 2011. június 01.
Németországot 1990-ben választottuk új hazánknak, de Erdélyben maradtak barátaink, ismerőseink, szomszédaink, akik melettünk voltak, ha öröm vagy bánat ért, együtt ünnepeltünk és gyászoltunk
Ritut 1997 októberében a szentföldi zarándokúton ismertem meg. A Stuttgart-i Magyar Katolikus Misszió akkori lelkésze, Horváth János atya, szervezte a zarándokutat és Dr. Tempfli Imre atya vezetett bennünket. Sokszor mondtuk Rituval, hogy bennünket János és Imre atya hozott össze, nekik köszönhetjük barátságunkat. Hamar rájöttünk, hogy sok közös témánk van: a vallás ápolása, közös olvasmányi élmények, a természet, növények és háziállatok szeretete. Nagyon ügyes kertészkedő volt, gyönyörű volt a ház körüli udvar, a kibérelt kertrész, a fényi paplak rózsakertje az ő keze munkáját dícséri.
Gyermekkorunk óta vallásos környezetben nöttünk fel, Ritu hite még mélyebb és példamutatóbb volt bátyja révén is, aki lelkész, így a misén való részvétel, imádságok, zarándokutak életének egyik tartózéka volt. Sokszor felháborodtunk, ha a nyugati média vallásellenes híreket, filmeket terjesztett.
A több mint 50 km távolság nem akadályozott meg abban, hogy gyakran találkozzunk Stuttgart-ban vagy Schwäbisch Gmünd-ben szentmisén, együtt grillezzünk, szülinapokat ünnepeljünk.
Mint osztályvezető az idősek otthonában nehéz, felelőségteljes és sok túlórával járó munkabeosztásban dolgozott. Csodáltam, milyen odaadással és tisztelettel foglalkozott a reá bizott nyugdíjasokkal és sokszor elvállalta a túlórázást, ha a kolleganői betegek voltak.
Pár évvel ezelőtt lesúlytó hírt közölt velem: beteg vagyok, talán gyógyíthatatlan. Ezútán ritkábban találkoztunk, inkább telefonáltunk, a kezelések negatív velejáróit erős akarattal győzte le, a zarándokutak (Lourdes, Medjugorje, Szentföld), imák segítették a felépülésben, majd Isten akaratának az elfogadásában. Csodáltam hitét, vendégszeretetét, humorát.
„Ha én már nem leszek, jön egy új barátnő helyettem!” – ezzel vigasztalt Ritu, amikor arra kértem, hogy ne hagyjon itt egyedül és igaza volt … de nagyon hiányzik.
Dávid Melinda