XIII. Helyismereti vetélkedő Szatmárnémetiben
admin | Gondolatok, írások | 2012. október 31.
Immáron tizenharmadjára került megrendezésre Szatmárnémetiben a Helyismereti vetélkedő, amely a Szatmárnémeti „Dinu Lipatti” Filharmóniában zajlott November 27-én.
Ezen eseményen mi is (Balázs Gergely György, Gnándt Ervin, Mácska Péter, Magdás Walter) részt vettünk, képviselvén a Szentlélek plébániát. A verseny nagyon sok nehézséggel és akadállyal, de megrendezésre került. Idén nyáron Csirák Csaba, mint a verseny megálmodója, megszólított, hogy nem lenne-e kedvem egy csapatt összehozni. Mivel a tavaly is részt vettem ugyancsak ezen a versenyen, nem láttam akadályát. Úgy gondoltam összehozok osztálytársaimmal egy csapatot ismét és belevágunk. Ami nagy problémát okozott, hogy a politikai hovatartozás miatt egyes iskolák nem vettek részt ezen versenyen, ami személyes véleményem szerint sajnálatos dolog. Mi több emiatt majdnem elmaradt a verseny is. Végül harcoltunk ennek elkerüléséért, és úgy döntöttem, hogy mivel az iskola ahova járok nem vehet részt ezen versenyen, akkor a plébánia fiataljai közül összehozok egy csapatot, s így lesz elég csapat ahhoz hogy megrendezésére kerüljön ez esemény. Így is történt. Első megszólításra igent mondott Gergő, Ervin és Peti. Innen kezdve más dolgunk nem volt csupán, hogy összehozzunk egy darabot. Sok időmbe telt míg megszületett a darab, de sikerült és jöttek a hosszas próbák, amelyek nagyon jó hangulatban teltek. A verseny sokat tolódott egyik hétvégéről másikra különböző okok miatt, s így kezdtünk félni a fiúkkal, hogy itthon lesznek-e azon a hétvégén vagy sem. Ezt a próblémát is sikerült megoldani.
Eljött a verseny napja. Azt mondanom sem kell, hogy mind a négyen nagyon izgultunk, mert fontos volt mindannyiunk számára. Nem mondom azt hogy verseny, mivel nem volt az! Mindenki nyert ezen a napon, hizs sok tudnivalóval élménnyel gazdagodtunk. Külön örvendtem annak hogy nem voltak helyezések, mert ez az egész nem erről szólt hogy ki az első vagy a második, hanem arról, hogy igenis tudnunk kell arról mi történt ezelőtt 50-100 évvel városunkban. Meglepően jól teljesítettek az 5-8 osztályos diákok. Felemelő érzés csapott meg látni őket olyan lelkesen játszani énekelni. Mindenképp megszeretném említeni azt, hogy az Avram Iancu iskola csapata is részt vett, amelyik csapatnak Pfeifer Melany is tagja volt, akik nagyon kitettek magukért, nagyon szép előadást hozván össze. Nagyon sok érdekességgel gazdagodtunk, hisz két történész is volt a zsűri tagjai között, akikből csak úgy folyt a sok információ. A mi csapatunk utolsónak került színpadra, előttünk pedig egy nagyon jó összeállított komoly darab játszódott le, melyet ha nem is überelni de legalább hasonló volumenü darabbal szerettük volna felülmúlni, fokozni. Mi a fiúk megtettünk mindent és úgy éreztük összejött, a közönség és a zsűri ezt sugalta. A verseny után egy nagyon jó hangulatú ebéden vettünk részt, ahol jót ebédelhettünk beszélgethettünk fellépőkkel, tanárokkal zsűrivel.
Mindent összevetve azt gondolom, hogy szükség van az ilyen rendezvényekre akár versenyekre, mert mindig tanulunk belőle. Ezen a versenyen arra jöttem rá, hogy biztonságban vagyunk, hiszen nekünk most nem kell attól félni hogy bomba esik ránk vagy nyakunkra szakad a mennyezet. Örömmel tölt el hogy részt vehettem ezen az eseményen és nagyon várom a következőt!
Magdás Walter