Virágvasárnapi Passió

admin | Gondolatok, írások | 2012. április 02.

Werner Alajos virágvasárnapi passiójának emlékezetes megszólaltatása

Tudjuk, megtanultuk, megszoktuk, hogy a virágvasárnapi passió – éneklése, meghallgatása az utolsó figyelmeztetés, hogy „Lassan húsvét hetébe fordulunk./Krisztus már indul a Kálváriára”. A keresztre feszített Krisztus szenvedéstörténete kétezer éves példája egy olyan drámának, amelyből világosan kiolvasható, hogy korbácsütéses életet az ember egyedül nem tud elviselni, mert csak ember. Az emberi létbe lépett Jézus sem kivétel. A főhőst körülvevő gyáva, áruló tömeg képtelen emberséget tanúsítani, figyelmeztet a drámai műalkotás, mert a tömeg csak tömeg. A Krisztust kísérő tömegben a bátorság legmagasabb foka az együtt érző sajnálatban, elesett-szeretetben, elmorzsolt könnyekben nyilvánul meg, de tettekben nem. Ebben a pillanatban szembesülünk a hihetetlennel: még a szeretet is kevés vigasz, csak a feltámadás az, ami mindent legyőz, még a halált is. Tehát emberségünk építésében valóban nagyon fontos a szeretet lépcsőfokainak szaporítása, de ha úgy építkezünk, hogy onnan már nincs erőnk továbblépni a feltámadás hitéhez, semmibe zuhanunk.

A passió, mint Krisztus szenvedéstörténetét bemutató zenemű, a középkorban alakult ki. Sokan nyúltak a műfajhoz a zeneirodalom legnagyobbjai közül is. Ha passióról beszélünk azonnal Bach utolérhetetlen Máté vagy János-passiója jut eszünkbe. Ezek az örökbecsű alkotások csak kivételes zenei együttessel szólaltathatók meg. Azonban egyházunk megtalálta azt a megszólaltatási formát, amellyel Krisztus drámája kisebb együttesekkel is megvalósítható.

Márk evangéliumának 14,1-15,47 szakaszát Werner Alajos zenetörténész-pap – egyházi karnagy, a magyar egyházi zene megújítója, gregorián dallamok felhasználásával dolgozta fel passió

formában. Mi a Szentlélek templomban ezt a Werner Alajos változatot ismerjük, amely vegyeskarra és recitativo szólókra íródott. Ismerjük, hiszen évek óta felhangzott templomunkban virágvasárnapján.

Most 2012. április 1-én, a virágvasárnapi passiót, Hencz József zeneszerző tanította be és vezényelte. Bár a felújított előadás hagyomány szerint most is a virágvasárnapi liturgia része volt, ezúttal azonban katartikus hatást váltott ki a szentmisén jelenlévő hívekben de érzésünk szerint a közreműködőkben is. Az egyik rész lelkét az élmény, a másikét a jól végzett munka öröme öltöztette ünnepélőbe.

Alapvető szövegértelmezési kérdések tisztázása, karakterek, jellemek, lírai és drámai mozzanatok változatos egymásutánisága, a zenei eszköztár ritmikai és hangzásbeli lehetőségeinek szakszerű alkalmazása tette hatásos eseménnyé a passió előadását.

Rádöbbenhettünk, hogy ebben a drámai történéssorban bonyolult lelki események, zajlanak, amelyek irgalmatlanul magával ragadják a hallgatót. Élő, nem holmi sikertelen szentképekről leemelt bábuk, hanem hús-vér emberek szólalnak meg; az élet a maga szép és rút színeivel bontakozik és válik átélhetővé a hallgató számára. Hencz József igyekezett élő alakokká formálni úgy az együttes szóló, mint kórus részeit. Az evangélista, aki a drámai cselekményt elmeséli (Ifj. Pfeifer Tibor – tenor), tárgyilagos, a tragikus fordulatok sodrában is távolságtartó recitativója vezet bennünket rutinos hangvétellel a történések sodrában. A szóló részek fennmaradt nagyobbik részét Jézus (Kozma István – basszus) szájába adja Werner Alajos. A mi Jézusunk erős, higgadt ember, ő sem bonyolítja a főhős alakját érzelmi eszközökkel. A többi szólórészt éneklők; Reizer Ferenc-tenor (Péter), Májer Zsolt-tenor (Pilátus), Balázs Tibor-basszus (Júdás és Katona), Wolfer Attila (Főpap), Hencz József (szolgáló), egyéni hangvételükkel tovább gazdagítják az előadást, annyira, hogy nem egyszer sikerült megrázó pillanatokat előidézniük a templomot megtöltő hívekben.

Külön gondot fordított Hencz József a vegyeskórus szerepére. A megszólaltatás nagy erénye, hogy képes volt a tömeg érzelmeinek kifejezésére. Nem egy közömbös kórus énekelt, hanem szélsőséges indulatokban hullámzó tömeg szólalt meg. Hallottunk lelkes tömeget, hallottunk gúnyolódó tömeget, hallottunk megdöbbent tömeget megszólalni, nálunk meglepően tiszta és pontos hangvétellel.

A virágvasárnapi szentmise, a passió igényes megszólaltatásával, lelket megtisztító, felemelő esemény volt. Csupa csillogó szemű boldog embert láthattunk a padokban ugyanúgy, mint a kórustagok között. Mindenki megérezte, hogy itt most valami szokatlanul nagy esemény történt.

A passiót megszólaltató együttes teljesítménye új mérföldkő mind a kórus, mind a templomi közösség életében. Mérföldkő és figyelmeztető, hogy ezen túl csak hasonlónak vagy ennél többnek tudunk örülni. És itt még a közösség szóra tenném a hangsúlyt. Mert mi is az, amitől emberek csoportosulása közösséggé válik? A virágvasárnapi passión hallott teljesítmény nagyszerűen példázza, hogy az embereket összetartó titkos erő nem más, mint a közös élmény, amiben a közreműködők és a hallgatók egyaránt részesültek, amire évek múltán is emlékeznek. A közösség meg tudta jeleníteni a tömeget, de tömeg a közösséget soha. A Szentlélek plébánia és a kultúra együtt haladásának újabb szép példáját élhettük meg a virágvasárnapi szentmiséjén.

Csirák Csaba

U.i. A Passió itt hallgatható meg: Werner Alajos – Szent Márk Passiója

A felvételt Lovas István készítette. Ezúton is köszönet az igényes és gyönyörű munkáért.