Seffer Dániel elmélkedése Vass Lóránd primiciáján
admin | Gondolatok, írások | 2011. július 13.
Ha megérint az Isten…
Primiciára
Kedves újmisés barátom Lóri, kedves paptestvérek, diakónusok, kispapok kedves ünneplő közösség. Gondolom, többen közülünk átélték már azt a csodálatos tapasztalatot, Szentírásolvasás közben, mikor úgy éreztük, egy – egy rész mintha csak rólunk szólna. A Bibliai történetek szereplőiben is sokszor ismertünk magunkra, ilyenkor vált igazán húsba vágóvá, aktuálissá Isten Igéje a számunkra. Valahányszor Jeremiás próféta meghívás történetével találkozom, melyet az I. olvasmányban olvastunk fel, mintha a sajátomat hallanám, biztosan így van vele más pap bácsi is, és gondolom Lóri veled sem történt másként. Érdemes megfigyelni, milyen kifejező képet használ az Ószövetség Isten és az ember közötti találkozás leírására, illetve egyes meghívás történetekben. Isten, vagy Isten angyala megérinti azokat, akiknek különleges hívatást szánt. A héten olvastuk a Teremtés könyvében Jákob történetét, Jákob csípőjét megérintette az Úr, majd áldásában részesül, mert hősiesen küzdött Istennel és emberrel, és győzött, ettől kezdve hívják őt Izraelnek. Izajás próféta meghívásakor, egy szeráf érinti meg izzó parázzsal a próféta száját, ezután megtisztulva bátran áll Isten elé, Itt vagyok én, engem küldj a néphez! (Iz 6, 6-7) De Dániel próféta is hasonló élményekben részesül látomásaiban: Amikor remeg a térde, és szólni sem mer, egy emberfiához hasonló alak érinti meg az ajkát, erő és bátorság tölti el, ahhoz, hogy beszélni tudjon.
I. Ezek alapján, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a pap is az – az ember, akit különleges módon megérintett az Isten. Bár több meghívás történetről is olvashatunk, de úgy érzem az egész Bibliában egyedülálló Jeremiás meghívása. Isten már születése előtt meghívta, kiválasztotta a prófétát. Még mielőtt megalkotta ismerte, mielőtt megszületett már fölszentelte az Úr. Egyszóval Jeremiást prófétának teremtette az Isten. Nagyon mély, erős kapcsolatra utalnak ezek a szavak Isten és Jeremiás között. Biztosan sokan mondták már rólad is, kedves Lóri, hogy téged az Isten is papnak teremtett, nem véletlenül, hiszen megéreztek valamit abból a szoros kapcsolatból, ami közted és Isten között áll fent. Mindannyian, akik a Szentlélek plébániához tartoznak, velem együtt megerősíthetik, hogy az oltár körül érezted jól magad, Istenhez közel.
És hiszem, itt hallottad meg te is azt a hangot, ami Jeremiást is megszólította: „Mielőtt megformáltalak, ismertelek, prófétául rendeltelek a nemzetek számára”. (Jer 1, 4-5) De jól tudjuk, ahhoz, hogy valaki azzá váljon, amire őt Isten szánta, Igent kell mondani a meghívásra. Ez az, ami nem is olyan könnyű, amihez nem kis bátorság kell. Jeremiásban egy belső küzdelem kezdődik el: vajon jól hallottam, amit hallottam, vajon jól érzem azt, amit érzek, nem vagyok-e túl fiatal ehhez a feladathoz, tudok-e úgy beszélni, hogy az emberek figyeljenek rám? De Isten megerősíti. Ne mentegetőzz annyit, és ne mond, túl fiatal vagyok, hanem menj el, ahová küldelek. Ne félj, én veled vagyok. Majd az Úr megérinti Jeremiás ajkát, szájába adja igéjét, hogy a próféta teljesíteni tudja küldetését.
Amikor Isten meghív egy fiatalt, hasonló folyamatok zajlanak le az ő lelkében is. Hiszen Isten semmi biztosat nem ígér annak, akit meghív, csupán egyetlen dolgot: mindig vele marad. De ennél többre nincs is szűkség. Talán Lóri te magad is kerestél kifogásokat, kibúvókat mielőtt meghoztad ezt a döntést, talán te is, sok mindenre hivatkoztál, ahogy én is, ahogy Jeremiás is, de azt is tudod, hogy az, ami segített Igent mondani, ami erőt és bátorságot öntött beléd abban a pillanatban – az az Isten érintése volt. ÉS ez az érintés határtalan örömmel tölt el a mai napig. A pap, az – az ember, akinek Isten megérintette az ajkát a szívét. És ha egyszer megérint az Isten, nem tudsz tőle szabadulni.
II. De miért történik ez az érintés, az a kiválasztás? Kedves Lóri miért hívott meg az Úr, téged, engem, és a kedves paptestvéreket? Abban is biztos vagyok, hogy már többször feltetted ezt a kérdést, és választ is kaptál már rá, többfélét. Ma viszont egy nagyon lényegesre szeretném felhívni a figyelmedet, amire meglátásom szerint a legnagyobb szükség van, és ezt nem én találtam ki, erre maga Jézus kér: a szolgálatra. A pap szolgálatra megérintett, meghívott ember. Ebben Jézus áll előttünk követendő példaként. Az evangéliumban elhangzott Jézusi szavak, akkor hangzottak el, amikor az apostolok nem éppen arról álmodoztak, hogy szolgálni fognak az embereknek. Összevesztek azon, ki a nagyobb közülük. Sőt ketten még protekciót is kértek Jézustól, hogy, ők üljenek a jobbján és a balján a dicsőségben. A versengő tanítványoknak mondja Jézus, a világ fejedelmei uralkodnak, éreztetik a hatalmukat, de közöttetek ne így legyen. Aki nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok, aki első akar lenni közöttetek, legyen mindenkinek a szolgája. Mert az emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és életét adja váltságul sokakért.
A legelső, amit észreveszünk, hogy Jézus szembe állítja a világ lelkületét a maga lelkületével. A világ uralkodni akar. Ez az erőteljes ambíció vesz körül bennünket is, lehetőleg minél hamarabb az emberek fölé kerekedni, másokat megelőzni. Láthatjuk, hogy az apostolokat is milyen könnyen megkísértette ez. A pap azonban Jézus lelkületével él. Ő szolgál. Mit jelent ez? Hogyan szolgál ma a pap? Sokkmindent fel lehetne sorolni: a pap az ige szolgálatát látja el, kiszolgáltatja a szentségeket, természetesen ezek a legfontosabbak, de nem szabad itt leragadni. A papi szolgálat ugyanakkor azt is jelenti, hogy mindig jelen van mások számára. Rendelkezésére áll azoknak, akik rá szorulnak. Tehát a pap nem egy ügyet, nem egy eszmét szolgál, nem törvényeket, még keresztény eszmét sem, mert többször láttam már magam is embereket úgy szolgálni nemes ügyeket, törvényeket és eszméket, hogy közben a legnagyobb úrnak hitték magukat, mások fölé emelkedve. A pap szolgálata mindig A személynek szól. Ez nagyon fontos! Elsősorban Jézus személyének.
Pál apostol többször leírja ezt az Efezusiaknak, majd a Kolosszeieknek: Bármi tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak tennétek. Odaadással szolgáljatok, mert Urunknak, Jézus Krisztusnak szolgáltok. Ugyanakkor a pap szolgálata az ember személyének szól. A zsidókhoz írt levélben, melyben Pál Jézusról, mint az Új szövetség papjáról beszél, írja. Minden főpapot az emberek közül választanak, az emberekért. Azzal válik a pap leginkább hasonlóvá Jézushoz, ha hívatását az emberekért vállalt szolgálatnak tekinti. Végezetül, jókívánságként egy történetet szeretnék neked elmondani:
Egy faluba misszionárius Atya érkezett, aki hamar belopta magát az emberek szívébe azzal, hogy mindenkihez kedves volt, szelíd, betegeket látogatott, szóba állt az emberekkel, beállt a munkások közzé, ha arra volt szükség, mindenkihez volt egy kedves mosolya és bátorító szava. Egy napon a faluból az egyik gyermek, látogatóba ment a szomszéd faluba, ahol elvitték egy hittanórára. A hitoktató éppen Jézus erényeiről beszélt a gyermekeknek, anélkül, hogy egyszer is megemlítette volna a nevét. Egy emberről beszélt, aki mindekhez jó, kedves, és mindenkin segített. Amikor a hitoktató felfedezte az idegen kislányt, megkérdezte tőle, hogy vajon tudja-e kiről beszél? A gyermek habozás nélkül válaszolt: Igen, a falunkban élő misszionárius atyáról! (v.ö. Ardai: Hirdesd az Evangéliumot 107o.) Milyen szép, Jézus erényei, a papot jutatták eszébe a gyermeknek. Kedves Lóri, kívánom, hogy a szeretet szolgálat tegyen téged is Jézushoz hasonlóvá. Érezzék azt az emberek, hogy Lóri atya, egy olyan pap, akit megérintett Isten szeretete. Ámen.
