KIS PÉNZ, NAGY AJÁNDÉK

admin | Gondolatok, írások | 2011. március 05.

Kedves Barátaim,

Hogy egy kicsi bátorságot nyerjek az alábbi  szövegű dalt hallgattam meg:

Ha átmész a viharon, emeld fel a fejed

És ne félj a sötétségtől.

A vihar végén ott az aranyló ég,

És az édes ezüst pacsirta szó.

Menj tovább keresztül a zúgó szélen

Keresztül az esőn, akkor is

Ha az álmaid zavarosak és hányatottak lesznek.

Menj tovább, menj tovább a szívedben reménnyel

És sohasem leszel egyedül, sohasem leszel egyedül!

Menj tovább, menj tovább a szívedben reménnyel,

És sohasem leszel egyedül, sohasem leszel egyedül!

Hát nem, nem egy „klasszikus”  keresztény ifjúsági ének, hanem egy himnusz mégpedig  (többek között) a LIVERPOOL focicsapat indulója. Amúgy egy változatát megnézhetitek, meghallgathatjátok itt.
http://www.youtube.com/watch?v=Y7xvegPH_Lw&feature=related
Örömmel résztvennék egy ilyen mérkőzésen egyszer, a játék, a szórakozás öröme mellett megtapasztaljam azt, hogy ha esik, ha fúj, ha győz a csapat, ha veszít, akkor is kimennek az emberek szurkolni, egymással találkozni, úgy résztvenni az eseményekben, hogy „csupán” szétdalolják a stadiont a hangerejükkel. Persze, hogy a játékosok  a lelküket is kiteszik, csakhogy visszaadjanak valamit ebből a ragaszkodásból. Persze, létezik a mondás: kis pénz kis foci, nagy pénz…. . Igen ez igaz, de azért azt is tudni kell ehhez, hogy az angol stadionok átlagos látogatottsága mérkőzéseként 35000 néző, talán olyan 90%-os kihasználtságúak ezek a stadionok. Ejha, ha mi így tudnánk drukkolni egymásnak….
Higgyétek el, őszintén és szabadon írtam legutolsó bejegyzésemet a honlapunkra. benne szólok egy néhány szót az Ajándékról -nézzétek meg, ha gondoljátok-egy kicsit párhuzamba állítva a honlapba vetett remény és energia hasznosságát/hiábavalóságát az újságunkba vetett most már sokéves és közösen bevetett erőkifejtéssel. Három hét telt el azóta: átlag hetente egy bejegyzés született. Pedig állítólag sokan látogatjuk a honlapot …öt percbe kerül két-három egyszerű mondat megfogalmazása… A kísérletem tovább folytatódik, bátorítom magunkat, köszönöm a bejegyzéseket.

Beszéljünk egy kicsit a következő Ajándékról. Február 20-a volt a megjelenés kitűzött dátuma..Határozottan úgy gondoltam, hogy egy vidám  humoros lapszám jól jönne nekünk, bár ezt sokkal nehezebb összehozni, mert a humor nagyon komoly dolog. Nehéz dolog vidámkodni, jókedvet sugározni, viccet mondani úgy, hogy az életünk egyre nehezedik. Lassan farsang vége van és közeledik azért a nagyböjt, nem hiszem, hogy a Húsvétra való készülésünk kizárná szívünk vidámságát. Hátha lassan eljön a tavasz, új rügyek és új energiák szabadulnak fel bennünk a napfény hatására. Két javaslatom lenne:

1. „Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.” Illatosítsuk be hát újságunk lapjait vidámsággal, ezért aki úgy gondolja, hogy  jókedvű, humoros történettel, versikével, paródiával tud minket megajándékozni, hát csak nyugodtan tegye meg.
2. Szeretetszolgálat éve van Egyházmegyénkben, ugyanakkor azt vesszük észre, hogy az árak egyre nőnek, sok helyen élelmiszerválságról beszélnek, sokan tapasztaljuk azt, hogy osszuk-szorozzuk a pénzt és mégsem jutunk a végére. Mármint hónap végére….Beszéljünk hát a pénzről. Hogyan viszonyulunk hozzá? Mire juttatunk belőle? Hogyan osszuk be? Elég nekünk? Jut belőle a szegényeknek is? Valamilyen elgondolás mentén rendszeresen megosztom a javaimat egyenesen és áttétek nélkül valamilyen formában a nálamnál nehezebb helyzetben levőkkel, vagy úgy gondolom, hogy elég ha bepótolok például a szeretetcsomagok árába, vagy a templomi gyűjtések alkalmával? Hogyan használom keresztényként a pénzt?
– Megoszthatjuk azt az érzést is, hogy igen, nekem nincs lelkierőm és pénzem mást támogatni,mert jómagam is nehezen vagyok és nem tudok jobban ügyeskedni a pénzzel, mint ahogy eddig tettem.
– ha tudunk egy két jó trükköt, hogyan kell/lehet egy kicsit jobban ügyeskedni, gazdálkodni, hogyan lehet például fiataljainkat takarékos életmódra nevelni akkor ragadjatok tollat, billentyűzetet. Emlékszem a háború idején, volt a Tolnai Világlapjában egy olyan rovat, hogy „Kőleves”. Itt olyan recepteket cseréltek a háziasszonyok amelyek a háborús viszonyokhoz voltak igazítva….
– Margit néni megoszthatnád velünk, hogy egy idős nyugdíjas, hogyan osztottad be fiatalkorodban azt a kicsi fizetést, és hogyan teszed meg most. Elég a számlákra is, gyógyszerre is? Mire tudsz minket te tanítani ezáltal? Hiszem, hogy sok mindenre…
– kedves fiatal Barátaim, mennyi pénz kellene? Logikus  a válasz: minél több. Mégis mennyitől lennél…mondjuk nem boldog, hanem nyugodt…. Mit tennél a pénzzel, ha nyernél a lottón? És mit fogsz tenni, ha nem nyersz???
– Kedves fiatal házas barátaim, akik nemrég kezdtétek el a családi életeteket, hogyan tudtatok elindulni? Mennyire volt fontos a pénz mondjuk három évvel ezelőtt és mennyire az most?
– kedves Feleségek és Anyák…Férjek és Apák…Kezetekbe annyi minden van letéve: a napi munka vagy munkanélküliség gondja; a bankhitel meg  a gyermek kinőtte a cipőt, új kell neki. Vegyek a kissrácnak mobiltelefont vagy nem? „Jár neki”, hiszen az osztáytársai már az elsőt le is cserélték; kinézik a gyermekemet mert ő talán nem annyira cuccos, vagy nekem szülőként kutyakötelességem tartani a nivót…
– Tibor atya, most amikor talán újra beruházunk a templomunkba, félsz? honnan lesz pénzünk? Hogyan tudsz te egy ilyen folyamatat elindítani a mostani nehéz időkben? Mire tudsz számítani?
-adófizető polgárokként a pénznek, a pénzünknek, illetve az elosztásának  van egy társadalmi szintje is. Mennyire érezzük igazságosnak ezt az országot amiben élünk? Tudjuk, hogy, milyen utakon járunk, mennyi pénzt fizetünk ki egy-egy laborvizsgálatért „din lipsa de fonduri”, hogy a gyermekeink iránt alanyi jogon járó „gyermekpénz” nagyságrendjéről ne is beszéljünk….
Hiszem, hogy a napi tapasztalataink a pénzt illetően, elindíthatnak egy közös megosztást az újság hasábjain.
Mint mindig, a napi eseményekről se feledkezzünk meg, amelyeket érdemes jó emlékezetünkben megtartani.

Ha már ezzel kezdtem, akkor hadd fejezzem be ugyancsak a Liverpoollal, éspedig csapatkapitányának Steven Gerrardnak egy mondatával: „Remek a csapatszellem. Mindegy, hány góllal állunk vereségre, mindvégig küzdünk.”
Így legyen.
Megjelenünk két, maximum három héten belül. Írásaitokat várjuk tehát tíz napon belül. Köszönöm.

Mares Sándor