Szentlelek Plebania Szatmarnemeti
440175 Satu Mare, B-dul Sănătăţii Nr. 19
Tel.: 0261-769-078, 0361-401-256
Csak sürgős esetekben: 0770-955-126

Napi örömhír

2017. június 29. – Csütörtök, Szent Péter és Szent Pál apostolok (Mt 16,13-19)

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19

Elmélkedés

Tizenöt nap

Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelének elején beszámol arról, hogy a damaszkuszi úton történt megtérése után Arabiába indult. Ez az útja rendkívül rövid lehetett és nem sok eredménnyel járhatott, ezért hamarosan visszatért Damaszkuszba, ahol három évig tartózkodott. Ezt követően felment Jeruzsálembe, hogy meglátogassa Péter apostolt és nála maradt tizenöt napig (vö. Gal 1,18). Tizennégy évvel később újra találkozik a két apostol Jeruzsálemben, amikor az apostolok beleegyezésével Pál Barnabással együtt a pogányok térítésére indul, majd pedig Antióchiában is találkoznak, itt kisebb vita alakul ki köztük azzal kapcsolatban, hogy a pogányoknak meg kell-e tartaniuk a zsidó szokásokat.

De térjünk vissza ahhoz a tizenöt naphoz, amiről semmi többet nem tudunk. Mi történt, mi történhetett e két hét alatt? Biztosak lehetünk benne, hogy Pál nem anyósa hogyléte felől kérdezte Pétert, akit annak idején Jézus meggyógyított (vö. Mt 8,14), és nem is arról faggatta, hogy mi történt azzal a százötvenhárom nagy hallal, amelyeket Jézus segítségével fogtak az Úr feltámadása után (vö. Jn 21,11). Pál Jézus személyére volt kíváncsi és azért ment Jeruzsálembe Péter apostolhoz, hogy minél többet megtudjon Jézusról, aki megszólította őt a damaszkuszi úton és aki egészen új irányba állította az életét. Pál érezte, hogy többet kell tudnia az Úrról, akit eddig csak a különleges látomásából ismert. Mégpedig olyan személytől kell minél több ismeretet szereznie, aki mindvégig együtt volt vele. Többet kell tudnia Jézus személyéről, mert csak így indulhat a pogányok közé hirdetni az Úr tanítását. E tizenöt nap alatt Pál nem tett mást, csak hallgatta Pétert, esetleg kérdéseket tett fel neki, mert egyetlen szándéka volt: minél többet megtudni Jézusról egy valóban hiteles szemtanútól, egy olyan személytől, aki nyilvános működése évei alatt mindvégig elkísérte az Urat. És Péter ilyen személy volt, az apostolok között az első, aki a legnagyobb tekintélynek örvendett. Pál tizenöt napon keresztül hallgatta Péter elbeszéléseit a csodákról, a tanításokról, a tanító utakon történt eseményekről, az utolsó napokról, a szenvedésről és a kereszthalálról, a feltámadás utáni jelenésekről, mindarról, ami Jézus személyéhez köthető.

Egészen bizonyos, hogy Péter számára is nagy élmény lehetett a Pállal való találkozás, örömmel fogadta az újabb és újabb kérdéseket, amelyek segítségével talán már-már feledésbe merült részleteket idézett fel magában. Pál számára, aki korábban hívő zsidó ember, a farizeusok csoportjához tartozó írástudó volt, nagy problémát jelentett annak megválaszolása, hogy ha valóban Jézus volt a Messiás, akkor miért kellett meghalnia? Péter szavainak hatására Pál felismerte, hogy Jézus önként vállalta a halált, önként áldozta fel magát minden ember bűnéért. Pált nem a csodák és nem a rendkívüli tanítás ragadja meg igazán, hanem Jézus kereszthalálának eseménye, az Úr önfeláldozásának mozzanata. Ezért írja például a korintusiaknak: „Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről” (1Kor 2,2). Ezért Pál apostol igehirdetésében és leveleiben kiemelt helyet kap Jézus tanításának és tetteinek ismertetése, de a legfontosabb az Úr üdvösségszerző kereszthalála. A népek apostola számára ennek hirdetése a legfontosabb.

Legyen a mi életünk középpontja is a kereszt! A kereszt legyen hitünk erősödésének, keresztény életünknek és Krisztusról szóló tanúságtételünknek a forrása!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!

Állandó programok
Szentmisék: Hétfő-Szerda: 7 óra
  Csütörtök, Péntek: 18 óra
  Szombat: 7 óra
  Vasárnap: 9 óra, 11 óra


Facebook oldalunk