Szent Erzsébet a szolgáló szeretet hőse és példaképe

admin | Gondolatok, írások | 2011. november 20.

2011. november 19-én délelőtt 11 órakor Szent Erzsébet köszöntésére gyűlt össze Mezőpetri és a környék hívő népe. A templom búcsús szentmiséjén elhangzott elmélkedés olvasható a továbbiakban.

Kedves ünneplő Testvérek!

Mezőpetri életében ugyanúgy, mint más közösség életében, meghatározó ünnep a kirbály, vagyis a templom búcsú ünnepe. Valljuk meg őszintén: a szebb napokat is megélt közösség életében mégis csak fontos a mai nap. Hiszen e templom harangjai nem csak e falu hívő, katolikus népét hívta ma búcsús szentmisére, hanem a környékbeli falvak hívő seregét is. Mi több, azokat, akik valamilyen formában kötődnek e faluhoz és e közösséghez, éljenek határon belül, vagy távol az otthontól. Talán nem használok túlságosan patetikus szavakat, mégis azt kell mondanom: Jó együtt lenni, jó ünnepelni! Szükségünk van a lelket melengető ünnepre, a közösséghez való tartozás tudatának erősítésére. Benne és általa csak erősödhetünk! Elég csak magunk sorsára gondolnunk, érezzük életünk megannyi, nehéznek és olykor elviselhetetlennek tűnő terhét. S egy ilyen ünnepben mi lelkileg izmosodunk, megerősödünk. Nem mellékesen pedig, másokat is erősítünk.

Mezőpetriek számára a lehető legtermészetesebb, hogy e templom védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet. S azt kell mondanom, jól van ez így! Azaz, Árpád-házi Szent Erzsébet életpéldája, a személyéhez kapcsolódó kedves történetek és legendák beleszövődtek életünkbe, talán olykor alakították is személyiségünket.

Ezen a héten, szerda kora délután Mezőpetrin vitt át az utam. Budapestre igyekeztem, hogy egy meghívásnak tegyek eleget. Mélyen megmaradt bennem kontrasztos kép: a gyönyörűen megművelt föld, a rendezett porták e faluban, s néhány kilométerrel odébb ennek az ellenkezője. Ismételten csak erősödött bennem a felismerés: e falut továbbra is szorgos emberek lakják. Akik szeretik a munkát, hiszen benne és általa hitük szerint a Teremtő Isten munkatársai. Akik számára fontos a hit és az az erkölcsi értékrend, amelyet, mint szent szülői örökséget őriznek és ápolnak magukban.

2010 Adventjén, vagyis egy esztendeje, Főpásztorunk a Szatmári Egyházmegyében a Szeretetszolgálat évét hirdette meg. Példaképpé és követendő csillaggá Árpád-házi Szent Erzsébetet állította. Elmúlt vasárnap pedig Szent Erzsébet szellemében ajánlottuk fel persely adományainkat, hogy nemes célt szolgálva mi is a szolgáló szeretet eszközei lehessünk.

Árpád-házi Szent Erzsébet évről évre visszatérő ünnepe alkalom számunkra, hogy figyelmünket a hitünkből fakadó tanúságtételre irányítsuk, amelynek igen fontos megnyilvánulása egyházunk karitatív szolgálata. Szent Jakab apostol figyelmeztet bennünket, hogy Hitünk tettek nélkül holt dolog lenne (vö. Jak 2,17).

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa így ír erről Deus caritas est kezdetű enciklikájában: „Az Egyház lényege hármas feladatban mutatkozik meg: Isten Igéjének hirdetése (kerygma-martyria), a szentségek ünneplése (leiturgia), a szeretet szolgálata (diakónia). E három feladat kölcsönösen föltételezi egymást, és nem szakíthatók el egymástól. A szeretetszolgálat az Egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése” (Deus caritas est 25).

Az egyház történelmében a kezdetektől fogva jelen van a szeretetszolgálat. Az apostoli testület a missziós parancsnak eleget téve hirdette az evangélium örömhírét, de emellett a szegények, rászorulók szolgálatára is volt gondjuk. Amikor az igehirdetés feladata veszélyeztette a szegények szolgálatára szánt időt (ApCsel 6,1), megszületett a diakónusi testület, „mely az egyház egyik lényeges feladatát – a rendezett felebaráti szeretetet – valósította meg” (Deus caritas est 21). Ez a szolgálat nem pusztán öncélú segítés, hanem Isten Országának hirdetése tettekben megnyilvánulva.

Az egyház karitatív tevékenysége már a kezdeti időkben kivívta a pogányok csodálatát is, és figyelmüket a keresztény közösségre irányította. Kétezer éves történelmünk során az egyház tagjai minden történelmi korban törekedtek szeretettel segíteni a rászorulókon, így téve tanúságot arról, hogy Krisztushoz tartoznak. Ha ez a szolgálat lankadni látszott, a Gondviselés olyan embereket hívott meg, akik a keresztény felebaráti szeretetben gyökeredző szeretetszolgálatot példamutatásukkal felélesztették. Ma sokakat közülük már szentként tisztelünk, mint szerzetesrendek alapítóit, szeretetszolgálatot elindító mozgalmak megszervezőit. Egyházunk evangelizációs, missziós küldetését a diakónia, vagyis a szeretetszolgálat tette hitelessé a világ szemében.

A Szatmári Egyházmegyében 20 esztendeje, hogy újra útjára indult a szeretet szolgálat intézményesített formája. Majd pedig ezt követően, talán 10 esztendeje, plébániák szintjén Egyházközségi Szeretetszolgálat Csoportok alakultak. Mi plébánosok, hála a nagyon lelkes és elkötelezett kedves híveknek, nagyon sok csodálatos, apró csodáról tudunk beszámolni. S ezt nektek köszönjük! Ínséges időben, nagyon szűkös anyagi keretek birtokában csodákat tehettünk. Kötényeinkben, kezeink között sokszor megismétlődött az Erzsébeti rózsa-csoda. Sikerült sok könnycseppet felszárítani, ráncokat elsimítani, magányos percet feledtetni. Milyen sokszor megtapasztaltuk az ősi mondás igazságát: jobb adni, mint kapni! Biztos vagyok benne, hogy a jelenlévők közül nagyon sokan őrzünk ilyen lelkesítő történetet és emléket magunkban.

Elmélkedésem befejezéseként ismételni szeretném Benedek pápa gondolatát: az Egyház lényege hármas feladatban mutatkozik meg:

–         Isten Igéjének hirdetése (a tanítás elfogadása, befogadása és tovább adása)

–         a szentségek ünneplése (azaz lelki élet, kiemelt helyen a szentmise)

–         a szeretet szolgálat (karitatív akciók).

Ha nagyon egyszerű képet szeretnék használni, akkor azt mondhatnám: olyan ez, mint a három lábú szék. Közösségi háttér nélkül, csak szolgálat és munka marad, amit megfizetnek. Ha elmarad a szentségek ünneplése, kiváltképp a vasárnapi szentmise, szeretet akciónkat pótcselekvéssé  züllesztjük. Nagy hiba lenne!

A münsteri székesegyház bombázásakor a székesegyházban található hatalmas kereszt is találatot kapott. A test épen maradt, de a két karját leszakította a gránát. Mikor helyreállították, a karok helyébe nem raktak másikat, hanem helyükbe ezt írták: „Karjaim a ti karjaitok.” Az üzenet számunkra is egyértelmű és világos: Krisztus szeretete sürget minket, karjaim a ti karjaitok! Tedd a jót, élj szépen és jól! A szeretet szolgálat évét a misszió éve váltja fel. Avagy fogalmazzak másként: szeretet szolgálatunk a missziós küldetésben teljesedik ki.

Árpád-házi Szent Erzsébet maradj példaképünk és légy kísérőnk!

Köszönöm a kitüntető figyelmet. D. a J. Kr.!

Az elmélkedést Merlás Tibor, szatmárnémeti Szentlélek Plébánia plébánosa tartotta