Scheffler János püspök és az oltárképünk
admin | Gondolatok, írások | 2011. február 11.
Először a szatmárnémeti Szentlélek templom oltárképén ábrázolták Scheffler János püspököt istentiszteleti térben
Scheffler János vértanúpüspököt 2011. július 3-án avatja boldoggá Szatmárnémetiben Angelo Amato bíboros-érsek, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa, a szentmisét pedig Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vezeti tudtuk meg Schönberger Jenőtől a szatmári egyházmegye püspökétől. A szatmári vértanúpüspök életéről és első istentiszteleti térben való ábrázolásáról szól ez az írás.
Scheffler János (1887. október 29. Kálmánd – 1952. december 6. Jilava)
Elemi iskoláit Kálmándon végezte, szatmárnémetiben érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem teológia karán szerzett oklevelet. 1910. július 6-án dr. Boromisza Tibor püspök szentelte pappá szülőfalujában Kálmándon. Csomaközön káplán néhány hónapig, majd ösztöndíjat kap Rómába a Gergely-egyetemre, ahonnan jogi doktorátussal tér haza. Ungváron segédlelkész és hitoktató. 1914-ben a szatmárnémeti Papnevelő Intézetben filozófiatanár és az intézmény prefektusa.1917-től a székesegyház hitszónoka, és a Szatmári Katolikus Főgimnázium hittanára. 1920-ban a román hatalom elrabolja a Katolikus Főgimnáziumot (ebből lett az Eminescu Líceum). Püspöke megbízásból Scheffler János feladata lesz a római katolikus oktatást újraszervezése. 1926-ban részt vehetett Chicagóban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Erről az útjáról a helyi sajtóban és a Szatmártól Chicagóig című könyvében számol be. 1927-ben tudományos munkásságának elismeréseképpen beválasztják a Szent István Akadémia rendes tagjainak sorába. Székfoglalóját Hám János szatmári püspök emlékiratai 1848-1849-ből című munkájával tartja. 1930-ban Fidler István püspök a nagyváradon székelő Papnevelő Szeminárium tanulmányi felügyelőjévé nevezi ki. Hamarosan hozzákezd Hám János abbamaradt boldoggá avatási eljárásának újraindításához. 1940 októberében Corvin-koszorúval tüntették ki, majd a kolozsvári egyetem egyházjogi tanszékének tanára. 1942. március 26-án a pápa kinevezte szatmári egyházmegye püspökévé. „Az új püspök április 27-én Budapesten letette a hivatalos esküt, Horthy Miklós kormányzó kezébe, majd május 5-én hazajött, átvette az egyházmegyét, és a következő naptól május 13-ig lelkigyakorlatot tartott.” írja dr. Tempfli Imre[1]. Néhány bekezdéssel arrább, ugyanebben a könyvben, ezt olvashatjuk „1942. május 17-én került sor az egyházmegye egyik legnagyobb ünnepére. A püspökszentelést Serédi Jusztinián hercegprímás, dr. Glattfelder Gyula csanádi és dr. Madarász István kassai püspökök végezték.”
A püspöki székkel megkapta a történelem keserűpoharat is Scheffler János. Ez a keserűpohár megpróbáltatásokkal, lelki, szellemi és testi fájdalmakkal volt színig töltve. Eddigi élete az alkotásról, nemzete és hívei a felemelkedésről szólt, ezután csupa harc terheli mindennapjait a vértanúságig. 1944. szeptember 16-19 között szovjet bombatámadások zúzták romokká a várost. A püspöki palotában lévő óvóhelyet telitalálat érte. Az eredmény 21 halott, szinte az egész központi papság odaveszett. Scheffler püspök, és öccse dr. Scheffler Ferenc, valamint Pakocs Károly vikárius éppen Erdőd-hegyen voltak a bombatámadás idején. Aztán bejöttek a szovjetek. Nem elég, hogy lebombázták a püspökséget, mintegy 40 papot hurcoltak el az egyházmegyéből, különböző munkatáborokba. Az új hatalom – a szovjet és román hadsereg – kifosztotta, kirabolta a várost és megkezdték az ártatlan lakosság deportálását. A román csapatok mintegy 6000 magyar embert hajtottak el a Brassó melletti Földvárra, ahol foglyokat halálra éheztették rabtartóik. Maniu gárdistáinak tömegmészárlásait már a szovjetek is megsokallták, és Észak-Erdélyt saját közigazgatásuk alá vették. Ilyen körülmények között dr. Scheffler János püspökre szakadt az egyházmegyei élet elindítása, a háborús sebek gyógyítása.
1945-ben, a magyar kormánytól kapott anyagi támogatással Scheffler püspök elkezdte a romeltakarítást, és sikerült a püspöki palota valamint a szeminárium épületét használhatóvá tenni. 1946-ban a kommunista kézben lévő magyar kormány lemond Erdélyről. Az egyház és magyarellenes szorítás egyre erősödött. A román kormány már adminisztratív per lefolytatását is fontolgatja Scheffler püspök ellen. „1947. december 2-án írásban válaszolt a Szentszéknek arra a 12 kérdésére, amelyet az a magyar időkben kifejtett politikai tevékenységével kapcsolatban állított össze. Az írásban megismételte azt, amit ezzel kapcsolatban a szatmári rendőrségnek írt.” olvassuk Tempfli Imre könyvében.[2]
1948 decemberében letartóztatják a püspök öccsét, Ferenc kanonokot. 1949 tavaszán dr. Bogdánffy Szilárd püspöki titkárra kerül sor. 1949. június 20-án Erdély püspökét Márton Áront is elviszik. 1949. december 17-én Pakocs Károly vikáriust szinte ellopták az éjszaka leple alatt. Dr. Scheffler János püspök 1948. szeptember 17-ig vezette egyházát, ekkor a kommunista kormány nyugdíjba helyezte, majd 1950. május 23-án Körösbányára száműzték. 1952. március 11-én letartóztatták és a zsilávai börtönbe hurcolták. 1952. december 6-án a vallatásokat, kínzásokat, az embertelen körülményeket már nem viselte el az esendő test, de a lélek ragaszkodó hűséggel kitartott Jézus mellett, Róma mellett, egyházmegyéje hívei mellett, s a börtönben vértanúhalált szenvedett Scheffler János Szatmár tizenharmadik püspöke.
Az alábbiakban dr. Tempfli Imre könyvéből idézzük Scheffler püspöknek az Aula lakóihoz írt utolsó leveléből.[3]
„A testvérek csomagja, ruha és élelmiszer, megérkezett egészen és teljesen. Hálás köszönet mindenkinek érte. Sokáig fog tartani. Egészen gazdaggá tettek bennünket vele. Isten fizesse meg. (…) Arra is gondolok, hogy talán az utolsó, ha elköltöznék. Ebbe és mindenbe alázatos fejhajtással megnyugszom. A jó Isten eddig is gondoskodott, ezután sem fog elhagyni (…) Életem nem önálló érték, csak amennyiben Neki használhat még. Ha igen, Ő fenntartja; ha nem kívánja megtartani, az annak a jele, hogy már nem óhajtja szolgálatomat. Ez esetben nekem is jobb Nála. Áldott legyen szent neve mindenért. A próbákért is! Edus bátyánkat, Margit néniéket, a Pátriárkát és az összes igen kedves fiatalokat szeretettel köszöntöm, megáldom. Örök elvek szerint éljenek. Mindenkivel találkozni óhajtok Otthon. Csak azért érdemes élni. Antistes[4]”
1965 őszén Pakocs Károly levélben tájékoztatta Czumbel Lajos ordináriust, hogy a 13 éve halott Scheffler püspök földi maradványainak exhumálása már hét éve törvény adta lehetőség, élni kell vele és haza kell hozni a zsilávai temetőből a vértanú csontjait. Czumbel a székesegyház káptalanját, Galambos Ferencet, bízta meg a feladattal. A zsilávai ortodox pap segített a sír felkutatásában és kiásatásában. Az ásással csak másnap jutottak a csontokhoz, már Pakocs Károly jelenlétében, aki összeszedte a maradványokat. Galambos hozta haza Scheffler János püspök földi maradványait. A koporsót itthon a Hám János püspök koporsója mellé helyezték.[5]
Hihetetlen az a hatalmas életmű, amit Scheffler püspök alkotott. A napi teendők sokasága mellett számtalan újságcikke, irodalmi igénnyel megírt körlevele és 21 könyve jelent meg. Egész életét végigkísérte a huszadik század minden történelmi nehézsége és csapása; a román fasizmus, a náci, majd a kommunista hordák kísértetjárása, közben a második világháború a bombázásokkal és azt kísérő deportálások. A szatmári egyházmegye kiemelkedően nagy, vagy éppen legnagyobb személyiségének, Isten szolgájának dr. Scheffler Jánosnak a boldoggá avatási pere Őszentsége pozitív döntésével zárult, 2011. július 3-án dr. Scheffler János püspököt doldoggá avatják. Az igazság és a méltányosság kapott csillagos kitüntetést, amikor a Szentszék igent mondott erre a perre, és a szatmári egyházmegyének is lesz egy közülünk kikerült, hitelesített példaképe Boldog Scheffler János vértanúáldozatának drága árán.
Dr. Scheffler János püspök ábrázolása istentiszteleti helyen először a Szentlélek templomban valósult meg, Szatmárnémetiben. A Reizer Pál püspök és Merk Mihály plébános idején épült templom oltárképe 1998 nyarán készült. Merk Mihály plébános azt kérte Paulovics László festőművésztől, hogy az oltárképen Szatmárral kapcsolatos személyeket és épületeket jelenítsen meg. Kérésnek megfelelően, a mű központi mezőjében azoknak a főpapoknak a csoportját láthatjuk, akik tevékenységük folytán az egyházmegyéhez kötődnek. Ott van Tomori Pál, Hám János, Márton Áron, Scheffler János. Merk Mihály néhai templomépítő-plébános őket jelölte meg, mint legméltóbbakat arra, hogy a hívek soha ne felejtsék el őket. Úgy gondolta, hogy az ő tiszteletük, a rájuk való folytonos emlékeztetés helyes és üdvös. A képet 1998. szeptember 20-án szentelte fel Reizer Pál püspök.
Scheffler püspök ábrázolásakor, Paulovics László számára, Adler Kaba szatmárnémeti zsidó festőművész Scheffler – arcképe szolgált mintául. Adler 1942-ben, a püspök felszentelését követő hónapokban készítette a művet. Rendelkezésünkre áll egy fénykép is, amelyen a Scheffler püspököt ábrázoló festmény alatt Adler Kaba, az alkotó, látható 1942-ben.
Paulovics László nagyszabású oltárképe fentről érkező energiák viharában ábrázol mintegy két tucat embert. Az oltárképen átjárás van ég és Föld között, jelenet-együtteseivel, városképeivel összeköti közeli és távoli múltunkat is. A művész szabadon mozog térben és időben. Ugyanabban a társaságban látjuk a tizenötödik században született Tomori Pált (1475-1526), a tizennyolcadik században született Hám Jánost, (1781– 1857.), és a tizenkilencedik században született Márton Áront (1896-1980) és Scheffler János (1887-1952) vértanú püspököt. Az oltárképén, a négy főpásztor közül, egyedül Scheffler János püspököt ábrázolja ülő helyzetben a művész. Merk Mihály néhai plébánosnak az élet és az egyház ügyeiben való tisztánlátásának, lokálpatriotizmusának köszönhetően már 1998-tól ott állnak a követendő példaképek a hívek serege előtt, csak nyitott szemmel kell járnunk, hogy meglássuk őket.
Csirák Csaba
[1] Tempfli Imre: Dr. Scheffler János szatmári püspök és nagyváradi apostoli kormányzó pásztorlevelei és utolsó írásai, Otthonom Szatmár megye 14 – 2002.
[2] u. o.
[3] Tempfli Imre: Dr. Scheffler János szatmári püspök és nagyváradi apostoli kormányzó pásztorlevelei és utolsó írásai, Otthonom Szatmár megye 14 – 2002.
[4] Antistes = főpásztor
[5] Dr. Tempfli Imre: Sárból és napsugárból, Budapest, 2002.