Mindenszentek estéje

admin | Gondolatok, írások | 2011. november 02.

Árvaságcsökkentőink

„Mert a legárvább, akinek

még halottai sincsenek”

Kányádi Sándor

Ilyen tekintetben nem panaszkodhatunk, halottak vannak, sőt egyre szaporodnak, mégis egyre árvulunk. Nem ellentmondás ez? Szaporodnak a gondozatlan sírok, aminek egyszerű gyakorlati oka, hogy távol vannak azok, akiknek itt kellene lenniük. Nincsenek itt, akiknek itt kellene lenniük. Máshol vannak. Ha akad egy kis idejük, hazaszaladnak a világ valamelyik sarkából, kimennek a temetőbe, gyertyát gyújtanak, beszélgetnek. A kalap a fejen marad, a kéz a zsebben, a gondolat valahol északon, délen egy pénztárcában, ő sem tudja, hogy hol.

Szaporodnak a halottak, de furcsa módon nem a halottaink. Még akkor sem akarjuk a mi halottainknak tudni őket, ha Jandrasics János, Boromisza Tibor püspök, Kovács Gyula kanonok, Meszlényi Gyula püspök és a többi papelőd sírjai mellett megyünk el. Kit érdekel, hogy erre jártak? Kit érdekel, hogy a jó hírt hirdették, hogy kultúrát hoztak ebbe a városba. Mintha teher lenne maiak számára az emlékük is. Mintha pimasz kihívás lenne érdemeikről, áldozatukról, szolgálatukról említést tenni. Nőjön dudva és gaz emlékük fölött is! Mi pedig egyre árvábbak leszünk, egyre inkább köldöknézők, majd vakok, akiknek hiába világít a világ világossága.

Az idei Mindenszentek napjára is rásötétedett a maga rendje és módja szerint, amikor az esti mise után, a Szentlélek templom híveinek derékhada, plébánosuk vezetésével kiment a hídon túli temetőbe, hogy megemlékezzen templomukat építő papjukról Ft. Merk Mihályról, és templomukat felszentelő püspökükről Reizer Pálról.

Kijött az ifjúsági zenekar, melynek tagjai aligha ismerhették Mihály atyát vagy néhai püspökünket. A két síron egyre gyűltek a virágok, egyre erősödött a gyertyák fénye.  Ft. Merlás Tibor plébános úr beszédében elmondta, hogy ez a 13. Mindenszentek napja, amikor a Szentlélek templom hívei kizarándokolnak Mihály atya és 10 esztendeje Püspök Úr sírjához. Hagyomány ez nálunk és lelkiismereti kötelesség, hangsúlyozta Merlás Tibor atya. Ilyenkor megköszönjük a tőlük ránk szállt szép és tiszteletre méltó örökséget, ami figyelmeztetés is arra, hogy felelősséggel kell sáfárkodnunk azzal, és tovább vinnünk a tőlük kapott szellemi, lelki, emberi értékeket. Legyenek ők példák mai papok számára és példájuk képesség- és erőfelmérés mindannyiunk számára. Próbáljuk meg túlhaladni őket, mint a becsületes jó atléta az előd eredményeit. Mihály atya miséin, az általa szervezett hit-vallás vagy kulturális jellegű rendezvényeken állóhely sem volt a Szent Család vagy a Szentlélek templomban. Reggeltől késő éjszakáig zajlott a nem is zajtalan élet plébániáján.

A sokak számára ma is nehezen befogadható Pilinszky költészetét tárgyaló esten zsúfolt ház gyűlt össze a még fűtetlen Szentlélek templomban, télvíz idején. Bár csak a Pilinszky-költészet ismertsége lenne a nagy tömeg jelenlétének oka, sajnos nem, de annál nagyobb érdeme Merk Mihálynak, hogy telt házat varázsolt, hogy szebb lett életünk egy tartalmas estével.

Feltolulnak az emlékek, jelenetek, mondatok, helyzetek, tekintetek mosolyok vagy összevont szemöldökök. Az évek során kettejük emléke átértékelődött személyes szeretteink sorába. Itt jártak közöttünk, illetve mi körülöttük, és szavukat hallgatva a kezük nyomán teremtett mikrovilágban szép pillanatokat élhettünk át. Kalaplevéve köszönjük meg, és újból és újból ígéretet teszünk arra, hogy igyekszünk felnőni a folytatásra és felnőni hozzájuk. Ők a mi halottaink, ők a mi árvaságcsökkentőink. Ők, akik ma is hatnak, ők, akik ma is dolgoznak és dolgoztatnak, mi pedig évről évre vigyázunk rájuk, leporoljuk az emlékükre telepedő feledést, sugallja Merlás Tibor plébános beszédében.

Felhangzik a gitárzenekaron „Terád vár egy szép ország… Krisztus vár ott rád …” Égnek a gyertyák, él Krisztus világossága. A tanítók elmosolyodnak valahol egy csillagon. Nem vagyunk egyedül.

Csirák Csaba

U.i. A Képgalériában további képeket tekinthetsz meg, amelyeket Mares Sándor készített és bocsátott rendelkezésünkre. Köszönet érte!