Két fillérnyi betű

admin | Gondolatok, írások | 2011. február 13.

Kétfillérnyi betű

A feleségem kémiatanár. No én ettől nem lettem sokkal okosabb, de szeretem ezt (is) nála és benne; tudom, hogy neki nagyon tetszik a kémia és amikor csak lehet, kisérleteket is végeztet a diákjaival. Ugyanakkor rávezeti a gondolkodásban őket, hogy akkor, amikor nem „csinálnak kisérleteket”, a világban akkor is jelen van a kémia, oldódik a kávéban és a teában a cukor, az akkumulátorban az elektrolízis által termelt áram segítségével gyúl be az autó és egyszerű NaCL-t használunk só gyanánt a konyhában.

Hát én is végeztem egy kisérletet. Csöndben zajlott le, füst- és fényhatások nélkül, és még nincs vége. A honlapunk újraindulása után decemberben, egészen karácsonyig hetente-tíznaponként közöltem egy írást a honlapon („Sártenger és hullámhegy”;Jó ebédhez hétköznapi csodáról szól a nóta” „Villanófény a fügefán”), mert úgy gondoltam, hogy számomra fontos, hogy ez a honlap korszerű legyen, netán friss, élvezhető, derűs, jókedvű, hiteles és hittel teljes. Magam megmérettetése is lényeges volt, hiszen tudjátok ti is, a december nem feltétlenül az a laza hónap. Ha  azonban közösségi életünk olyan, amely gondolkodásra serkent, ha látszólag nincs is belső tartalék, akkor ez szülhet egy kevéske, két fillérnyi gondolatot amelyet bedobhatok a közösség lelki-szellemi perselyébe. Ha egyszer az Úr azt mondta, hogy ez nem kevés, akkor ez nem kevés. Miért ne tenném hát meg? Időbe kerül ez is, mint ahogy időbe kerül az is, hogy közületek többen hetente felmossátok a templomot, akkor is imádkoztok érettem, amikor én fáradtságra hivatkozva, az ágy tetején gondolkodom, vagy dolgozom, szóval a két fillér nem kevés fillér ( tudjuk azt is, hogy a bankban is értékelik a sok nép sok kicsi fillérjét…ők csak tudják…).

Tehát ez volt a kísérlet első része, hogy tíznaponta jelenjen meg egy új írás a honlapon. Nem feltétlenül tőlem, de hát ha eltelt tíz nap és volt a tarsolyban valami, akkor közzétettem.

A kísérlet második része egy jó beszélgetés volt  Lakatos Leventével,  hiszen ő energiát fektetett a honlapunk első változatának a kidolgozásába és  megteremtette ezt a második , valóban sok szempontból egyszerűbb „webnapló”-szerű  felületet.. Megegyeztünk abban, hogy a honlap fontos. Az alapkérdés azonban amelyet osztottunk-szoroztunk az az volt, hogy mennyi energiát szabad, kell, szükséges belefektetni, hiszen valamennyire látogatott (most már sajnos számomra nem lemérhető, hogy hányan kukkantanak be), de mivel a honlapnak alapvető kritériuma, hogy időközönként friss információ legyen rajta (ugye az örömhír az naponta megjelenik; havi négy-öt új hírt és írást látnék én tarthatónak, a fórumbejegyzéseken és a képgaléria frissítésén kívül), nos ha a híranyaggal való frissítés nem biztosított, akkor minek annyi energiát befektetni??? Vagy inkább fordítsuk meg a kérdést: ha a honlap korszerű és működik, akkor ez kitermeli az új bejegyzéseket és erősíti egyéni és közösségi életünket?  Ki tud erre válaszolni? Az én válaszom erre két részből áll: az egyik rész arra vonatkozik, hogy az Ajándékot nézve, az a benyomásom, hogy „érdemes” csinálni. Annyi év eleteltével, többen melléállnak és írnak, bízom benne, hogy mások pedig örömmel olvassák. A másik része a válaszomnak az, hogy egy eredeti és tartalmas honlap méltó lenne hozzánk. Közösségi életünket erősítheti és olyanoknak alkalmas kapcsolódási, információszerzési pontot biztosítana, akik helyileg, fizikailag messze vannak tőlünk. Jó példa erre például Simona, aki jelenleg ideje jó részét Bukarestben tölti, de említhetem Gyula testvérünket Stuttgartból, aki jólesően „figyel” minket… Isten tudja hány példa van még erre…

A kísérlet harmadik része januárban zajlott. Ekkor csendben voltam és hagytam ezt a dolgot pihenni, csöndben növekedni. Vagy elhalni???? Hiszen januárban kevés érdemleges dolog történt a honlapunkon. A fórum téli álmot alszik, (ugyanakkor jó ötlet Noémi részéről a bevezetők feltöltése a fórumra), a hozzászólások ritkák, sőt sajnálattal veszem észre, hogy a honlapon a decemberi bejegyzéseket nem is lehet fellelni.  Sajnos nincsenek pozitív érveim akár Levente, akár más irányába, hogy igen, fontos lenne küzdeni és egy-két évet rászánni, hogy ez is „bejáratódjon”, jó gazdája legyen, alakuljon egy kis csapat aki fontosnak látja ennek a kiépülését, működtetését.

A kísérlet negyedik része most következik. Ha fontosnak látjátok, akkor szóljatok hozzá, írjatok egy bejegyzést ehhez a gondolatsorhoz, vagy egy másikhoz. Érveljetek, gondolkodjatok velem. Egy idő után csak kiderül majd, hogy mi az Isten akarata: életünk legyen, bőségben, vagy…? Vagy? Hol vagy te, az információs társadalom emlőjén felnövekedett generáció fiatal tagja??

Mares Sándor