Emlékmise Sárközújlakon – 2011. december 11.
admin | Gondolatok, írások | 2011. december 12.
Emlékezés dr. Áib Sándorra
51 esztendőt élt és nemzedékek magatartását, gondolkodását befolyásolta. Életműnek nevezhető írott munkák nem maradtak utána, pedig egy ilyen sok tanúsággal járna mindannyiunk számára. Nem volt ő tedd ide – tedd oda ember, azaz valódi barátok és valódi ellenségek mozogtak körülötte. Nem csak az egyház katonái között, de a civil közegben is. Úgy tűnik, az egyenes embernek jut ebből is abból is. Ebben a valóságban égett el fiatalon dr. Áib Sándor.
A sárközújlaki temetőben 2011. december 12-én délután Ft. Kühn Pál szenteltvizet vesz elő, megszórja a sírt, majd továbbadja a szertartást paptestvéreinek: Melega Péternek, Merlás Tibornak, Starmüller Ferencnek, Ulmer Mihálynak. Rövid ima, ki-ki felidézi a Sanyihoz fűződő emlékeit, aztán indulás a templomba, az emlékmisére.
El lehet játszani a számmal, 51 életév, ha megcseréljük az egyest az ötössel 15-ös szám jön ki, ami Áib Sándor halállának másfél évtizedes évfordulója 2011 decemberben. Ezért kezdeményezte Ft. Merlás Tibor az emlékmisét Sárközújlakon. Jó lenne itt is hagyományossá tenni a megemlékezést, mint Szatmárnémetiben történik évente két alkalommal Merk Mihály néhai plébános esetében. És jó lenne, ha kiváló papjai emlékét legalább az a kisközösség gondozná, amelyet szolgált, mondja Tibor Atya.
Ha már a számokkal játszunk, találgathatjuk a választ arra a kérdésre is, hogy hol tarthattak volna megemlékezést Áib Sándor néhai római katolikus pap halálának tizenötödik évfordulója alkalmával? Például szülővárosában Máramarosszigeten, vagy Túrterebesen, Szaniszlón, ahol segédlelkész volt. Nagykárolyban, a Szentlélek templomban, ahol plébánosként dolgozott, vagy Szaniszlón, Színfaluban, Szatmárnémetiben a Szent Antal plébánián, és Gyulafehérváron a Papnevelő Intézetben, ahol tanár és fegyelmi igazgató volt egy személyben. Nem emlékeztek meg sehol, mert az ember legerősebb képessége a feledés, mert tájainkon ilyen a közösségi emlékezet minősége, mert ezeknek az intézményeknek az élén új vezetők állnak, meg sok a munka és nagy a rohanás, gyűrődés. No meg ma is él a „múltat eltörölni” embert, egyházat, hitet, barátságot, emberséget megrontó, semmibe vevő magatartás.
Ezen az Örömvasárnapon már két mise is volt Sárközújlakon, mégis jöttek és jöttek az emberek az estébe hajló emlékmisére. Az együtt imádkozó tömeg türelmes és állhatatos papokat kér közös imájában.
Idézzük Ft. Kühn Pálnak a mise főcelebrálójának és szónokának bevezető szavait „A hirtelen eltávozott dr. Áib Sándor plébános miatti gyász, fájdalmasan érintette a papságot és a híveket egyaránt.” Valóban így történt Színfalutól Gyulafehérvárig, a hívektől a magas papságig mindenkit végigperzselt távozásának híre. Majd elkanyarodott Kühn Atya a hit és vigasz irányába, és így folytatta: „Hisszük, hogy a 15 évvel ezelőtti hirtelen halála, annak a 80 papnak a szentmiséje, a hívek buzgó imája megszerezte neki, az örök karácsony örömét.”
Mise után találomra megkérdeztünk egy középkorú asszonyt, ismerte-e Áib Sándort? Nem kevés felháborodással válaszolt „Persze, hogy ismertem! Azért vagyok itt. Nézze meg hányan eljöttek a templomba, ez magáért beszél. Jó pap volt, egy kicsit szigorú, egy kicsit nem. Szerették a gyerekek és szerették a felnőttek. Megsirattuk, amikor elment.”
Folytassuk Kühn Atya beszédéből vett idézettel. „Meg volt győződve arról, hogy a kommunista hatalommal lehetetlen bármiféle kiegyezés, hiszen szándékuk világos: a hit, a vallásos élet és az Egyház totális megsemmisítése.”
Bandura Péter mellettünk ül az emlékmisén, őt és megkérdeztük. Íme a válasza „Népszerű ember volt. A plébánián estenként mindig volt valaki nála, tanulni tőle, beszélgetni vele. Annak idején csak a plébános úrnak volt televíziója, ott voltunk minden este, de böjti időben nem, olyankor nem volt szabad televíziózni! Okos ember volt! Sokat tudott. Nagyon értett a politikához, nem szerette a kommunizmust. Politikát is sokat tanultunk tőle.”
Rakosgatjuk az apró mozaikköveket. Ismét Kühn Pál emlékeiből markolunk: „A keresztény ember nagyobbra, többre hivatottsága ott élt benne és dolgozott. Így tartozott hozzá a tanulás öröme és küzdelme egész életében. Szilárd jellemet dolgozott ki önmagában, bátor ember volt, igazságot szerető, nemcsak magára figyelő.” Lehajtott fejjel, szégyenkezve ismerjük be, hogy ma ezek a sajátosságok nem képviselnek értéket, nem eszközei az érvényesülésnek, nem eszközei a meggazdagodásnak. Boldogok azon kevesek, akik még ismerik a tanulás és az azzal járó küzdelmet örömét. Az élet piacán pedig eladhatatlan áru a szilárd jellem, a bátorság, az igazságosság és az önzetlenség. Lehet, hogy ez a felismerés okozta Áib Sándor halálát?
A diktatúra idején az egyenes jellem és tiszta lelkiismeret megóvása civil ember számára is nagy kihívásnak számított. Hát papok, különösen római katolikus és magyar anyanyelvű papok esetében! Ők szenvedtek legtöbbet a kommunista diktatúra idején. „A minden oldalról jövő támadások ellenére kéthetenként találkoztunk, hogy egymást bátorítsuk, segítsük a nehéz küzdelemben.” Szerény és rejtélyes mondat ez Ft. Kühn Pál beszédében. Mit is jelent ez a befejezetlen gondolat?
Hívjuk segítségül dr. Tempfli Imre résztvevő-szemtanú sorait. 1989 elején nagy port vert fel az erdélyi katolikus papságnak az a bátor beadványa, amelyet a külföldi sajtó és a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság c. műsorából ismert meg a világ. A beadvány tiltakozott a falurombolás, a római katolikus egyház és az anyanyelv elleni folytonos elnyomás, jogfosztottság, üldözés ellen. Tőkés Lászlótól származó kifejezéssel a beadvány szerzői nem kevesebbet vállaltak, mint rést ütni a hallgatás falán. A szatmári egyházmegyében Áib Sándor, Kühn Pál, Merk Mihály, Merlás Tibor és Tempfli Imre voltak azok a papok, akik kéthetente találkoztak, hogy erősítsék egymást, hogy megbeszéljék az egyház, a hívek, a magyarság helyzetét, hogy megtalálják a hallgatás falát áttörő csákányt. Ők öten beadvánnyal fordultak az egyházmegyei vezetéséhez, és ugyanazzal a tiltakozó levéllel végigjárták az egyházmegyét, kérve az egyetértő és bátor harcot vállaló paptársak aláíró támogatását. 23 római katolikus pap aláírással vállalta fel a tiltakozást, és annak következményeit: Amma Zoltán, Áib Sándor, Baumann Ferenc, Buchmüller István, Czepenczauer Pál, Feigi György, Horváth Gyula, Keszler Tibor, Kirner Ferenc, Kühn Pál, Merk Mihály, Merlás Tibor, Papellás István, Reizer Pál, Schönberger Ferenc, Schupler Tibor, Starmüller Ferenc, Szabó János, Tempfli Imre, Uhár József,Ulmer Mihály, Vekker Ferenc, Vojtku László. Ők voltak azok, akik le tudták győzni a félelmet, akik kimerték mondani, hogy elég, akik vásárra vitték bőrüket népükért, egyházunkért. Nem azért tették, hogy előnyöket szerezzenek belőle, legfeljebb a szekuritáté verőlegényeinek adtam munkát beadványukkal. Ez van Kühn Pál kiemelt lakonikus mondata mögött. Ez pedig még egy kis mozaikdarab Áib Sándor arcképéhez.
A tisztán látó és tisztán láttató dr. Áib Sándor 15 éve elment közülünk, de szavai, egyenes bátor magatartása, becsületessége ma is élő, érvényes üzenet minden nemzedék számára. Fekete márvány sírköve mellett kalaplevéve megerősödött bennünk a mindig megerősítendő tisztaság iránti vágy, a legnagyobb szépségnek, az igazságnak a kimondási vágya – és rettenetes tanulsága: az igazság kimondásába bele lehet halni. Áib Sándorral ez történt. Pedig lett volna még mondanivalója az igazságról, az életről, a szeretetről, a barátságról, Istenről. A főhajtás, az emlékezés, az együvé tartozás melege mellett igazi erőgyűjtés volt Sárközújlakon az Áib Sándor néhai római katolikus pap emlékezete.
Csirák Csaba
Dr. Áib Sándor röviden leírt életpályája
1945. július 7. született Máramarosszigeten. Első szolgálati helye mint segédlelkész Túrterebes volt 1969-ben, majd 1970-ben Szaniszlón. 1972-ben plébános Színfaluban, 1976-ban Sárközújlakon, 1990-ben Nagykárolyban a Szentlélek plébánián. 1991-től Gyulafehérváron a Papnevelő Intézet tanára és fegyelmi igazgatója. 1993-ban plébános Szatmárnémetiben a Szent Antal plébánián, és közben latint tanít a Hám János Líceumban. 1994. június 22-én Budapesten teológiából doktori fokozatot szerez. 1994-ben szakaszon, 1995-től haláláig (1996. december 10.) Sárközújlakon plébános.